Adva van egy hat tagú család és egy budapesti, négyszobás panellakás. Az édesapa megrögzött "budai", az  édesanya vidéki lány, a gyerkek tipikus panellakók, értsd: könyv, számítógép, televízió, a fáramászás, sarazás, mezítlábazás, bogárgyűjtés kimarad az életükből.
Jól érzik magukat a bőrükben, bár a lakás időnként szűk, a fürdőszoba kicsi, a konyhát sarkaiból kell kifordítani egy vasárnapi ebédnél, vacsoravendégekről pedig szó sem lehet. Mondom, mindezek ellenére jól érzik magukat a bőrükben, ám az édesanyának hiányzik valami, s addig csűri-csavarja a dolgokat, míg az édesapa is ugyanígy nem kezd érezni. Hosszú évekig kuporgatnak, keresgélnek, nézelődnek, néha lelkesen, néha beleunva. Arra hamar rájönnek, hogy nagyobb lakásba költözniük lehetetlen, marad hát egy köztes megoldás: egy nyaraló. 
Nyarakat töltenek a kereséssel, böngészik az ingatlanportálokat, járják a kiszemelt célpont utcáit, hiába. Tipikus eset, vagy a pénztárcájuk nem túl vastag vagy a ház nincs túl jó állapotban. Többször elhagyja őket a remény, gondolván nekik még ez sem sikerül. Már-már felajdák a keresést, mikor szembejön egy hirdetés. Az utolsó remény gondolatával, éjjel egykor elküldik a levelet. Két nap múlva jön a válasz, időpontegyeztetés. S beleszeretnek, mert szép, mert jó helyen van, mert épp nekik való lenne, s bár az ára kicsit még mindig sok, számolgatni kezdenek. Végül pedig belevágnak, a házikó pedig egy szép napon az övék lesz.

Kedves olvasó, ez a hattagú család mi vagyunk, az igaz történet pedig a miénk. Megtaláltuk azt a kis házikót, amire oly' régóta vágytunk, s ami ezentúl a rejtekünk lesz. Ha van kedved, időnként te is bekukucskálhatsz és megnézheted, mi folyik a házunk táján.