Nem "konmarizok", mert magamtól is rájöttem, hogyan kell ruhát hajtogatni, hogy átlátható legyen és kevesebb helyet foglaljon a szekrényben, beláttam, hogy a kevesebb holmi kevesebb rendetlenséggel jár és valahogy nem tudok szerelmet vallani a tárgyaimnak, így nem tudom, viszont szeret-e és ragaszkodik-e hozzám. És kb. mondjuk ennyi is, amennyit tudok a Kon Mari-módszerről, és ez kevés volt ahhoz, hogy megvegyem a könyvet, meg hát elégnek gondoltam a saját tapasztalataimat:)

Szóval nekem "konmari" vagy élettapasztalat, egyre megy. A lényeg, hogy aminek mennie kell, az menjen és ne foglalja feleslegesen a helyet, még egy nyaralóban sem. Az összes használati tárgyat, amit ránk hagytak átnéztünk és jó alaposan kiselejteztünk. Ám az én szívem sincs kőből, sokkal inkább valami folyton olvadó vajból, maradt hát néhány dolog, ami hát... hogy is mondjam csak... hasznavehetetlen... majd csak jó lesz valamire, valamikor... Meg különben is valami erős és megmagyarázhatatlan kötődésem van a dobozokhoz, (egy időben félreraktam még a bonbonos dobozokat is, mert majd csak jó lesz valamire, valamikor...) ezért ez az almamintás, szép formájú, nem túl nagy méretű kerek doboz sem került a selejtek közé. 

Egy egyszerű, mondhatni minimal-stílusú mintás papír az aldi-ból, egy olló, papírragasztó és máris kész a dekorációba simuló design-elem.

Na jó, némi festékspray azért még szükségeltetik hozzá, ugyanis az egy ív papír nem volt elég, hogy a tetejét is befedjem vele. Így utólag nem bánom, mert az egyszínű tető határozottan jól áll neki.
A doboz papírral történő bevonásáról egy nagyon jó leírást készített Évi, az ihletet én is onnan merítettem. 

Ez egy csodás alkotós délután volt. Olyan sok apróság készült...