Kissé módosítottam a mondáson, miszerint a google a barátod, én ugyanis a pinterestet bújom ötletek után kutatva, mióta van egy rejtekünk. S ahogy mondani szokták, aki keres, az talál is. Ráleltem egy kedves, házilag elkészített padra, reménykedve, hogy egyszer majd lesz olyan állapotban a kertünk, hogy készíthetünk egy ilyet mi is. S ez hamarabb eljött, mint gondoltam. No persze nem az álomkert-kinézet, hanem a pad létrejötte.

Adva volt egy jó adag betonlap, amiről úgy gondoljuk, egy darabig biztosan nem fogjuk használni. Ám elég rossz helyen csúfoskodott, gondolom, későbbi felhasználásra várt. Akadt némi építkezésből maradt faanyag is, már csak egy kis elszántság kellett.

Egy szép napon, amikor egyetlen férfi sem volt a háznál, megjött az elszántság is. Áthordtuk a betonlapokat, méretre vágtunk néhány keskenyebb lécet és ráfektettük a két oszlopra.

Azokra is pakoltam néhány betonlapot és a tetejére a szélesebb lécekből vágtam méretre három darabot.

A végeredmény önmagáért beszél, s megint csak azt mondhatom: a semmiből építettem valamit. Elégedetten legeltetem rajta a szemem és mindannyiszor átjár az öröm, ahányszor csak ránézek. Arról a két lihegő, vöröslő fejű zombiról, akikké Pannival váltunk, miközben felhordtuk a dögnehéz betonlapokat, most nem beszélnék. Ki emlékszik már arra:))

S aki szemfüles felfedezhette a képeken a vágyott rózsaszín metszőollót is. Egészen a kecskeméti tescoig mentem érte:)