... de azért az átváltozás mégiscsak szemet gyönyörködtető.
A kezdeti állapotról egyetlen fotóm van csupán, de itt is látszik, egy alapos rendrakás milyen sok változást hozhat.
A konyha egyben az előszoba is, amit utólag építettek a hajdani présházhoz. A konyháról mindjárt az elején tudtam, hogy át fogom festeni. MIndenáron Annie Sloan festéket szerettem volna használni, de mire utánaolvastam a mikéntjéről, egészen elbizonytalanodtam. Egy ilyen műanyaggal bevont pozdorjalapot, mint amiből a mi konyhabútorunk is készült, mindenképpen kell alapozni, mielőtt lefestenénk. Így arra jutottam, hogy az alapozó festék mellé veszek vizesbázisú zománcfestéket, majd én keverek valamiféle szürkét.
S mivel maradt szürke festék bőven, hirtelen felindulásból kapott némi színt az asztal is, amit szintén az előző tulajdonosoktól kaptunk.
Nem bántam meg, hogy az olcsóbb festék mellett döntöttem. A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok, és beláttam, kár lett volna erre az olcsó bútorra olyan sok pénzt áldozni. Jelentősen olcsóbban kijöttünk a pénzünkbőlből, azt a minőségi festéket pedig elhasználjuk majd egy arra érdemesebb bútorra. A csempe még hátra van és az előszoba funkción is van még mi javítani, de mondanom sem kell, már arra is kész tervem van...
Szeretem a konyha pillanatait, szeretem a reggeli napfény játékát a frissen festett bútoron. S mindez a jelek szerint Férjúrra is hatással van ♥
