... de azért az átváltozás mégiscsak szemet gyönyörködtető.

 

 

 

 

 

 

 

 

A kezdeti állapotról egyetlen fotóm van csupán, de itt is látszik, egy alapos rendrakás milyen sok változást hozhat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A konyha egyben az előszoba is, amit utólag építettek a hajdani présházhoz. A konyháról mindjárt az elején tudtam, hogy át fogom festeni. MIndenáron Annie Sloan festéket szerettem volna használni, de mire utánaolvastam a mikéntjéről, egészen elbizonytalanodtam. Egy ilyen műanyaggal bevont pozdorjalapot, mint amiből a mi konyhabútorunk is készült, mindenképpen kell alapozni, mielőtt lefestenénk. Így arra jutottam, hogy az alapozó festék mellé veszek vizesbázisú zománcfestéket, majd én keverek valamiféle szürkét.

S mivel maradt szürke festék bőven, hirtelen felindulásból kapott némi színt az asztal is, amit szintén az előző tulajdonosoktól kaptunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem bántam meg, hogy az olcsóbb festék mellett döntöttem. A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok, és beláttam, kár lett volna erre az olcsó bútorra olyan sok pénzt áldozni. Jelentősen olcsóbban kijöttünk a pénzünkbőlből, azt a minőségi festéket pedig elhasználjuk majd egy arra érdemesebb bútorra. A csempe még hátra van és az előszoba funkción is van még mi javítani, de mondanom sem kell, már arra is kész tervem van...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretem a konyha pillanatait, szeretem a reggeli napfény játékát a frissen festett bútoron. S mindez a jelek szerint Férjúrra is hatással van ♥

 

 

 

 

Nemrég olvastam egy magyar lakberendező blogger írását, ami kissé szíven ütött*. Nevesen, az emberek (netán más lakberendezők) miért neves designer tervezők olcsó utánzatait veszik meg, miért nem az eredetit? Miért költenek ilyesmire, s ezzel miért kérkednek? 
Ez a kissé fenhéjázó írás azért ütött szíven, mert bár szeretem a szépet magam körül, ahogyan az emberek többsége is és még ízlésem is van, ahogyan az emberek többségének is, s tán még kicsit "trendi" is szeretnék lenni, ahogyan az emberek többsége is, nem tehetem meg, hogy méregdrága pénzen, méregdrága szakemberekkel dolgoztassak és vásároljak méregdrága lakberendezési holmikat. Ahogyan az emberek többsége sem. 
Hiszem, hogy kreativitással és kellő önbizalommal mi magunk is hozhatunk létre egyedit, trendit, ízléseset és különlegeset, kevés pénzből is.

Szerintem jó példa erre rejtekünk gyerekhálója. A szoba a hajdani présház tetőterében van, négy gyerek (két felnőttkorú fiú és két kamasz lány) kényelmét kell szolgálnia. 

• 
• 
• 
• 

Adva voltak a bútorok, két heverő és egy franciaágy, mindhárom fából, a legegyszerűbb, szerintem a legolcsóbb is. Egyenlőre maradnak is így, csak annyit tettünk velük, hogy mindent átcsoportosítottunk a gyerekek szobájába. Első körben csak kitakarítottunk és ágyneműt cseréltünk, minden más maradt, ahogy volt. Azt gondolom, a legtöbb esetben elég, ha rendet rakunk és elpakoljuk szem elől a dolgokat. Egy kicsi helyet egyébként sem érdemes túlzsúfolni mindenféle holmival, ezt a panelban megtanulja az ember jól.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az igazi változáshoz azonban majdnem egy hónap kellett. Kaptam három napot, amit egyedül tölthettem a rejtekünkben, család és kötelezettségek nélkül. Eljött az én időm és belevetettem magamat a festésbe, lakberendezésbe. Mint egyszer már írtam, nem sok pénzünk maradt a rejtek szépítésére, mégis sikerült a saját képünkre formálni. A legolcsóbb ágytakarókat, a legolcsóbb szőnyegeket vettük meg a különböző és jól ismert lakberendezési üzletekben. Ráadásul a nyári leárazások ezeket a helyeket is utolérték, így nagyon kedvező áron jutottunk néhány mondhatni luxus kiegészítőhöz is. A luxus alatt azt értem, hogy ha nem lenne, akkor is meglennénk nélküle, így viszont hozzáad a szoba összképéhez egy kicsit. 
Az igazi látványosság mégis a falfestés. Az ötletet már néhány éve elmentettem a Pinteresten, akkor még az 'Új otthon' táblámon. Az új otthon nem valósult meg, itt viszont adta magát, hogy felhasználjam és ne menjen veszendőbe az ötlet.

Először is körbetézáztam (nem röhög! szakembertől tanult szakszó:) csak olyan, mint a foltvarróknál a lekörmözés :D) a lambériát és minden egyebet, majd tézával megrajzoltam a csíkokat is. 

Egyetlen kis vödör fehér festéket, fekete, kék és barna szinezőpasztákat, festőhengereket, alufóliát és néhány műanyag poharat láttam szükségesnek. Kimértem a fehér festétkeket a műanyag poharakba, és bekevertem a festékeket. Volt hogy három színnel, volt, hogy csak kettővel, de előfordult, hogy mind a négy színnel dolgoztam.

• 
• 
• 

Könnyen ment a festés, de voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, csináljuk vissza az egészet. Sokkal lassabban haladtam vele, mint gondoltam. Az sem segített sokat, hogy a segítőm folyton láb alatt volt. Az elején... aztán később szerencsére megunta.

• 
• 
• 

Amikorra ezek a fotók elkészültek, már helyre állt a világ rendje. Megnyugodtam és nagyon elfáradtam. Viszont bebizonyítottam, hogy lehet a szinte semmiből valamit csinálni. Egyszer ki fogom számolni, mennyibe is került mindez. Nem sokba, annyi bizonyos, bár tény, hogy nincs benne semmi designeres és neves és híres. Csak én és a két kezem:) 

• 
• 
• 
• 
• 

Végezetül muszáj levonnom a tanulságokat, nehogy feledésbe merüljenek, esetleg másnak is javára válhassanak.
¤ Ne szivacshengerrel fessünk, mert a fal foltos lesz. Erre a célra csakis a teddy-henger megfelelő
¤ Mielőtt belekezdenénk a háromszögek festésébe, határozzuk meg a színeket. Később ez már nehezebben kivitelezhető.
¤ Ha nagyon alaposan akarjuk csinálni és előre berajzoljuk a vonalakat, radírozzuk ki vagy tüntessük el a ceruzanyomokat, mielőtt lefestjük a háromszöget. 

*A szíven ütés csak egy pillanatig tartott, az átalakítás során mégis gyakran eszembe jutott. A blogról leiratkoztam, bár ezzel ő vajmi keveset vesztet:) Az viszont elgondolkodtat, hogy mindezt ő oktatja is.

Másoknak tán legyintenének rá, ám mi ettől is boldogok vagyunk erősen. Nő a füvünk!!!

A dolog azért jelentős, mert egyrészt még sosem csináltunk ilyet, másrészt meg fenyőfák tövébe vetettünk fűmagot. Árnyéktűrőt ugyan, de olyan sokáig nem is mutattak életjelet, hogy feladni készültünk. De most megörvendeztettek minket a kis csenevész fűszálak. Csak lesz ebből valami!

Még csak terv volt a rejtekünk, amikor megpillantottam álmaim metszőollóját. Rögtön láttam rózsás kesztyűbe bújtatott kezeimet, ahogyan a rózsaszín metszőollóval, elégedett mosollyal az arcomon rendezgetem kicsiny kertünket.

Nos, megkaptam a metszőollót is, kesztyűt is, s bár egyik sem az, amit elképzeltem, mégis nagy örömöt okozott vele Férjúr. El is kezdtük a munkát, amiből akadt bőven. Haditervet szőttünk legádázabb ellenségünk, a borostyán ellen és felvettük a harcot az iszalaggal is. A háború még dúl, de mi állunk nyerésre.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Rögtön a bejáratnál kezdtük. A nyári orgona és a borostyán házassága nem az égben köttetett. Tudtuk, hogy ez a vadházasság nem tesz jót a virágnak, a borostyán csak uralkodik rajta, elszívja tőle az energiát, kihasználja őt. Mély sóhajtásokat véltem hallani, amikor véget vetettünk kettejük románcának. 

• 
• 

Ma reggel, amikor levágtam az elszáradt virágokat -azt hallottam, ez jót tesz neki-, friss bimbókat fedeztem fel a bokron. Talán ez normális folyamat, én mégis hiszem... hinni akarom, hogy ezek a hála virágai.

• 
• 
• 

Ösztönkertész vagyok, nem tudom mit és hogyan kell csinálni pontosan, de hiszem, hogy belejövök. Végülis varrni sem tanultam, s lám, most babákat készítek:)  A látvány pedig önmagáért beszél s most már a lépcsőt is lehet használni.

• 
• 

 

 

Egy idő után biztos unalmas lesz, hogy minden bejegyzés úgy kezdődik: annyira hálásak vagyunk... vagy még mindig alig hisszük... De hát ha egyszer tényleg így van, akkor mi mást mondhatnék?
Amint meglátjátok a pillanatképeinket (amik még mindig nem DIY fotók és még mindig csak mobiltelefonnal készültek), magatok is megértitek majd.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•